Egészség és lehetőség!

Istennek tetsző emberről ezt olvashatjuk:

"Az Égi Atyánk törvényében leli gyönyörűségét, és törvényét olvassa halk hangon éjjel nappal. Olyan lesz mint a folyó vizek mellé ültetett fa, amely megtermi gyümölcsét a maga idején, nem hervad el lombja, és minden tettét siker koronázza."

Biblia, Ó szövetség 1.Zsoltárok 2-3.vers

Példázat:

János keresztsége és fejvétele

Máté 3., 14., Márk 1., 6., Lukács 7., János 1., 3., 5. fejezet

Jézus a keresztséget nem egyszerűen szertartásnak, hanem „igazság"-nak nevezte (Mt 3:15). Az élet egyik legnagyobb igazsága, hogy önző énünk uralma alól a hit által nyilvánvaló isteni uralom oltalma alá kell térnünk. Ezért meg kell halnunk az énnek, el kell hogy temessük a hullámsírba a régi életet, indulataival, kívánságaival együtt. Ezt fejezi ki szemléletesen a felnőtt keresztség.

Az i. sz. IV. századtól, a hatalmi kereszténység fellépésétől fogva ez az „igazság" és szertartás is átformálódott, eltorzult. Csecsemőket kezdtek keresztelni. Mindenki, aki a Római Birodalomba beleszületett, kereszténynek számított, pár csepp vízzel a homlokán megjelölve. A keresztség erkölcsi értéke soha nem látott mélységekbe hullott alá. Pascal A mai keresztények összevetése a régiekkel című tanulmányában ebből a szempontból mutatott rá a középkori berendezkedés valóban sötét voltára.

Baptisztériumokat, keresztelőkápolnákat ugyan a VIII. századig, sőt nem egy helyen Európában a XIII. századig is emeltek, vagyis a kétféle gyakorlat egy ideig fej fej mellett haladt, mígnem a csecsemőkeresztség teljesen kiszorította a másikat, hogy azután csak az anabaptisták, baptisták, metodisták, adventisták gyakorlatában támadjon föl újra. A festészettörténetben is a fejre öntéses keresztség ábrázolása hódított, természetszerűleg. Egry József akvarelljén János lehajol, s akik előtte állnak, szi­luettszerű másuk jelzi, hogy új emberré szeretnének válni. A badacsonyi mester így őrzött meg valamit egyszerű, mégis hatásos ábrázolásán a bibliai keresztségből. 

Ezt a Keresztelő Jánost végeztette ki Heródes Antipász, a betlehemi gyermekgyilkosságot megparancsoló „Nagy" Heródes fia. Márk evangélista följegyzi, hogy Heródes „félt Jánostól, igaz és szent embernek ismerve őt, és oltalmazta őt. Ráhallgatva sok dologban követte, és örömest hallgatta őt." (Mk 6:20)

Egy részegségig fajuló születésnap, Salomé érzéki tánca, Heródiásnak, az új, törvénytelen feleségnek áskálódása kellett hogy találkozzék János fővesztésére. Gulácsy Lajos szecessziós-torz álomvilágot idéző festményén szemlélhetünk

Jézus nem volt tekintettel faji, vallási előítéletekre. Samária vegyes lakosságát a zsidók nem szerették. Ha Judeából Galileába tartottak, vagy fordítva, általában elkerülték a közbülső Samáriát.

Jézus nem követte ezt a szokást.

Egy ízben Jeruzsálemből indulva déli tizenkét órakor érkezett Samária Sikár nevű városához, ahol fáradtságtól elcsigázva leült a városszéli kútnál, míg tanítványai a településre siettek, hogy valami élelmet vegyenek.

Hőség és fáradtság: nem a legmegfelelőbb körülmények az igazi, meghitt beszélgetéshez. A kúthoz igyekvő asszony is sietett, hogy vizet merítsen az otthoniaknak. Jézus mégis kezdeményezte a beszélgetést ebben „az alkalmatlan időben" (II. Tim 4:2). A samáriai asszonnyal folytatott beszélgetés az evangéliumok egyik gyöngyszeme. Köteteket lehetne írni e beszélgetés menetéről - ahogy előbb az asszony bizalmát nyerte meg Jézus az „Adj innom!" kérésével, majd kiváltja érdeklődését, vágyakozását, az igaz életre való elszánást -, hatalmas tanulságairól Isten ajándékaival, az örök életre való eljutással vagy az ig azi egyházzal kapcsolatosan. Sikár kútjánál az emberi élet majd minden egyes kérdése felvetődött e rövid, de lényegre törő beszélgetés folyamán.

Az asszony felismerte Jézusban a Megváltót, és tapintatos feddésére őszintén vallotta meg, hogy eddigi rendezetlen családi élete - öt férje volt, és a mostani nem hites társa - járult hozzá életének szerencsétlenségéhez. Lelkendezve futott be a városba, és újságolta el a hírt, hogy kivel is találkozott. Olyan meggyőző volt bizonyságtevése, hogy az emberek hittek neki, elrontott élete ellenére is. Jézust több napig a városban marasztalták, s végül ezt mondták az asszonynak: „Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus." (Jn 4:42)

A samáriai asszonnyal való beszélgetés egy részlete (Jn 4:14) ihlette Liszt Ferencet egyik legszebb zongoraművének (A Villa d'Este szökőkútjai) komponálására. 

A beszélgetés végén Jézus cáfolja az „üdvözítő egyház" később, a középkorban fogant elméletét, üdvözítő Isten létezik, aki az üdvösségről - vagyis a bűntől való szabadulásról és az örök élet elnyeréséről - szóló tanítást adta a választott népnek. Ahogy később Pál kérdezi és felel is rá: „Mi tekintetben különb hát a zsidó? Vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek? Minden tekintetben sok. Mindenekelőtt hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit." (Rm 3:1-2) „Az Isten lélek" jézusi kijelentés pedig nem a személytelen Isten-fogalom útját egyengeti, amint azt antitrinitárius mozgalmak máig és váltig hajtogatják, hanem éppen a személyes Isten várakozását testesíti meg, aki „olyanokat keres az Ő imádóiul, akik lélekben és igazságban keresik Őt" (Jn 4:23-24).

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat