Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Folytatás 2. rész...
Bruno Gröning: „Nem ‚én‘ gyógyítok, hanem az isteni erő vezeti el az embert hittanításom által az üdvösséghez“, s „Ne nekem mondjanak köszönetet, hanem Istennek.“
Egyik előadásában így írta le ennek működését:
„Hajlandó vagyok Önökkel közölni, hogyan adatott meg nekem az erő, mely nem embertől való, hanem az Atyaistentől, mégpedig azért, hogy embereknek segíthessek és gyógyíthassak.
Sohase mondják azt, hogy én gyógyítottam meg Önöket. Nem! Az istenhit, az Istennel való kapcsolat, a gyógyhullám volt az, melyet kaptak, s mely a testen átmegy, s mely által mindez történt. Én csak egy kis közvetítő vagyok, egy transzformátor vagyok, semmi több. Tőlem kaphatják az áramot, és Önökön múlik, hogyan fogadják azt magukba.“ Ezek a szavak személyes alázatról és a magasabb törvények felismeréséről tanúskodnak.
Ez az isteni erő, Isten gyógyító ereje volt az új, s ugyanakkor az ősi is tanításában. Ezt kellett az emberekben tudatosítania, ebben látta feladatát.
„Energiaáramlást éreznek, mely fénysugárként éri őket meleget éreznek, s aztán szabadnak és nagyon jól érzik magukat.“
Isten erőfolyamának közvetítői, s ez az erő az egész kozmoszban áramlik. A „Regelung*“ - a test tisztulása? Amikor B. Gröning előadásai után megkérdezte a jelenlévőket, hogy éreztek-e valamit testükben, gyakran fájdalomról számoltak be, mely részben az előadás alatt lényegében erősebben lépett fel mint egyébként.
Brunon ilyenkor azt lehetett látni, hogy örült az ilyen kijelentéseknek, sokszor a gyógyulást keresők ezen csodálkoztak, hiszen azért jöttek, hogy meggyógyuljanak, és az egyre erősödő fájdalomban semmi jót sem véltek felismerni. B. Gröning ezt a reakciót, melyet a beáramló gyógyerő váltott ki, és amely megerősödött ill. megváltozott panasz, vagy fájdalom formájában jelentkezett, „Regelungnak“ nevezte.
Erről a jelenségről a következőket mondta:
„A szabályozó fájdalomnak lennie kell. Az emberek gyakran attól tartanak, ha a szabályozó fájdalom elkezdődik, hogy visszaesés következett be. Ezért arra figyelmeztetem Önöket, hogy ha jön a szabályozó fájdalom, viseljék el azt. Semmi rossz nem történik, csak az, hogy az ember meggyógyul.“
Gröning a Regelungban tisztulási folyamatot látott, olyan reakciót, mely akkor lép fel, ha a Heilstrom a test és a lélek olyan területeit keresi fel, ahol a zavar (betegség) volt jelen.
A Regelungban fel lehet ismerni a megzavart testi és lelki funkciók „újra rendeződését“ vagy az átállási folyamat külső jelét. A Regelung gyakran fájdalom formájában jelentkezik, vagy a betegség fennálló szimptómái erősödnek, gyengülnek vagy éppen változatlan formában lesznek érezhetők a gyógyulást kereső számára. De más reakció is felléphet, pl. hasmenés, hányás, láz, általános levertség, gyengeség, vagy egyéb.
Ha Regelung lép fel, az jó jel, hiszen nyilvánvalóvá válik, hogy az ember reagál a gyógyerőre és megkezdődött testében a tisztulási folyamat.
Bruno Gröning:
„Lelkileg felépülni azt jelenti, hogy az ember a lelkén keresztül, melyet Isten az emberi testbe teremtett, az isteni adást venni tudja.“
A test és az érzés egyre nyilvánvalóbban megmutatják a jót és a rosszat, és megtanuljuk magunkat a negatív gondolatok és érzések elől lezárni.
És elkezdődik a belső út, lassan, de biztosan az egyes ember tudatában lesz annak, hogy miért is él itt ezen a Földön.
Felismeri, hogy sokkal többről van szó, minthogy teste szükségleteit kielégítse. Egyre világosabbá válik számára mindaz, amit gondolatai, mindenek előtt döntései és cselekedetei által kezében tart.
A mindennapi ember szűk tudata kitágul, s kozmikus mértékkel mérhető történések között találja magát. Szelleme ébredezni kezd. A jó és a rossz - szent küzdelem az emberi lélek.
Video:
https://www.youtube.com/watch?v=PKD2tosi884
Német szavak:
- heilstrom (ejtsd: haijlstrom) szellemi erő ami a gyógyulást előidézi
- Einstellen (ejsd:aijnstellen) az ember ráhangolódik az isteni erőre és magába fogadja azt.
-Regelungen (ejtsd régelungen) a szellemi erő (ejtsd: haijlstrom) beáramlásával a testben egy tisztító folyamat kezdődik el, amely fájdalmakkal is járhat. A testet megtisztítja a betegségtől ezt nevezte Brunó Grőning Regelungnak.
Eset tapasztalatok:
Anna K. (59) W.-ből 13 éven keresztül szenvedett baloldali bénulásban, mely a jobb agyféltekében bekövetkezett agyvérzés következménye volt. Amikor először fogadta testébe a Heilstromot, a jobb(!) fejrészén érzett bizsergést és fájdalmat. Ahhoz, hogy az ember ezt megértse, figyelembe kell vennie a test anatómiai adottságait.
Ha baloldali bénulás lép fel, akkor a jobboldali agysejtek sérülnek, hiszen az idegpályák az agytörzsben a másik oldalon úgy kereszteződnek, hogy a baloldali izmokat a jobboldali agysejtek látják el.
Csodálatos pontossággal ott lépett fel a szabályozó fájdalom, ahol 13 ével azelőtt az agysejtek sérülése agyvérzéshez vezetett. Legalább ezen a helyen kell az olvasónak rádöbbennie arra, hogy helytelen, ha a Heilstrom hatását működésében beképzelés, vagy szuggesztió következmé- nyének tudjuk be.
Orvosi szemmel nézve, az agyi sejtek nem regenerálódnak. Egy olyan szervi idegbénulás néhány nap alatti elmúlása, mely több mint egy évtizeden keresztül fennállt, nem magyarázható meg.
Itt mutatkozik meg a gyógyító erő hatása, amely a testben saját törvényszerűségei szerint működik és még szervi károsodás gyógyulását is elő tudja idézni.
Christa Leiendecker (33) K.-ból beszámolt nekem gyógyulásairól: Gyermekkora óta asztmában szenvedett, 12 éves kora óta szénanáthában és éveken keresztül allergiás volt dióra, ezenkívül éjjelente lábgörcsei is voltak.
Amikor 1981 májusában először hallott Bruno Gröningről és ráhangolódott a Heilstromra, erős légzési problémákkal küszködött. Ez után az este után meggyógyult az asztmából. A gyógyulás továbbra is fennállt. Még 12 évvel később is panaszmentes. Néhány nappal később átélte a második gyógyulását. Egy séta alatt hirtelen erős könnyezés és viszketés lépett fel csak a jobb szemén, a szénanátha tipikus tünetei.
Ilyet még sohasem tapasztalt, hiszen eddig mindkét szeme érintve volt és folyt az orra. Hitte, hogy az évek óta fennálló szénanátha távozik most testéből a Regelung által. Jobb szemének viszketése és a könnyezés a tisztulási folyamatnak csak a külső jelei voltak. Másnapra jobb szeme rendben volt és a szénanátha azóta sem lépett fel. Most már panasz nélkül járhat a virágzó mezőkön és réteken. Az allergiából való gyógyulás csak 1981 őszén következett be. Hirtelen az volt az érzése, hogy most már bírja a diót. Az első falatnál – nagy csodálkozására – elmaradt a test reakciója. Az elkövetkező napokban további kis mennyiségben fogyasztott diót. A másodiknál a szokásos tünetek léptek fel: viszketés az egész testén, a nyálkahártya reakciója és láz. Leiendecker asszony újra bizonyos volt abban, hogy ez a jelenség a tisztuláshoz tartozik, hitt a Regelungban. Saját maga így számol be erről: „A negyedik darabnál olyan erős Regelungom volt, hogy az volt az érzésem, a fejem sokkal nagyobb, mint egyébként. Forróságot éreztem, de ugyanakkor hideget is. Mivel tudtam, hogy ez az utolsó tisztulás, nem használtam kenőcsöt.
Ez az állapot néhány órán át tartott az este folyamán. Másnap reggelre minden elmúlt. Azóta ettől a terhelésemtől is megszabadultam és gondtalanul ehetek mindent.“ Ma is, 12 évvel később még mindig panaszmentes. Az éjszakai lábgörcsök 1981 júliusában tűntek el. Akkoriban az egyik közösségi órán, a Heilstromra való Einstellen után hirtelen görcs lépett fel a lábában (napközben!), mely aztán megsza kításokkal estig tartott. Christa Leiendecker itt is abban a hitben volt, hogy ez a jelenség a tisztulási-átállási folyamathoz tartozik, és igaza lett: Azóta nem lépnek fel éjszakai görcsök a lábában. A belső „tisztulási“ folyamatnak nagyon sok külső látható jele lehet.
A Regelung lehet olyan, mint a betegség szimptómái, mint pl. az asztmánál, vagy nem tipikus, mint a szénanáthából való gyógyulásnál és a lábgörcsöknél volt. A nem tipikus folyamatok megkönnyítik, hogy az ember bizakodjék, kivárja a történést, mely egyértelműen gyógyulási reakcióként jelentkezik. Ahogy nekem sok gyógyult beszámolt, gyakran még egy megmagyarázhatatlan belső bizonyosság is fennáll, egy ösztönös tudás, hogy a fellépő reakciók a Regelunghoz ill. a gyógyulási folyamathoz tartoznak.
Ferdinand Duwe (44) 16 éves kora óta szenvedett gyomorbántalmakban, a gyomor nyálkahártyája volt gyulladásban és mindig visszatért a gyomor- és nyombélfekélye. Ezért nem kellett katonai szolgálatot sem teljesítenie. Megfelelő gyomorvédő-preparátumokat kapott, melyeket naponta szedett, de ezek csak a Bruno Gröning tanítása fájdalmat csökkentették valamennyire.
Duwe úr sokszor éjjel a fájdalomra ébredt. Többször volt kórházban is, de nem tudtak rajta segíteni. A műtétet elutasította. Az orvosi leletek alapján nála krónikus ill. krónikusan reciviváló gyomor- és nyombélpanaszokról volt szó. Ennek a krónikus zavarnak a következményeit közeli hozzátartozói sorsában lehetett látni. Édesapjának és fivérének hasonló megbetegedés miatt kilyukadt a gyomra.
A legfiatalabb fivérének hasonló panaszai voltak és nagybátyjai is ebben betegedtek meg. Egyik nagybátyánál e célból gyomrának nagy részét eltávolították (2/3 resectio), egy másik pedig belehalt ebbe a betegségbe. 1988-ban hallott egyik munkatársától a szellemi úton történő gyógyulásról Bruno Gröning tanítása révén. Duwe úr maga akart erről meggyőződni és ezért munkatársa megmagyarázta neki 1988 szeptemberében a tanítást és megmutatta, hogyan hangolódhat rá a Heilstromra. Duwe úr azonnal tudta testében érezni a Heilstromot. Attól kezdve este és reggel ráhangolódott a Heilstromra. El tudta hinni, hogy a fájdalom már nem a betegséghez tartozik, hanem szabályozó fájdalom. Az elkövetkező napokban volt fájdalma, de ez másmilyen volt és nem tartott olyan sokáig mint az eredeti. Most erősebb(!) fájdalma volt, de csak időközönként lépett fel, míg régebben állandó fájdalom gyötörte. A fájdalom jellegének megváltozása a Heilstrom felvételével kapcsolatban megkönnyítette Duwe úr számára, hogy a megváltozott fájdalomban a belső átállás külső jelét, mely a gyógyuláshoz vezet, ismerje fel.
1988. október 10-15-ig Duwe úr mindennap érezte a szabá- lyozó fájdalmat, mely egyre erősebb lett és egyre rövidebb időközökben lépett fel.
Saját maga így számolt be gyógyulásáról: „Ezen a héten a szombat reggel volt különösen rossz. Három órakor kellett felkelnem, mert négykor kezdődött a műszakom. A szabályozó fájdalom újra megjelent és nagyon heves volt. A legszívesebben kiírattam volna magam, de hol és kinél ilyen hajnali órán? Beraktam a táskámba Bruno Gröningről könyvet és elindultam munkába. Mikor odaérkeztem, azonnal elkezdtem olvasni ezt a könyvet, már amennyire a munkám ezt megengedte. Kb. hét óra lehetett, amikor még mindig nagy szabályozó fájdalmam volt és csak néhány oldalt olvastam végig, s először csak enyhén, majd egyre erősebben éreztem a bizsergést a fejemtől le a lábamig. Ez a bizsergés nagyon kellemes és csodálatos érzés volt. S amikor a bizsergés elmúlt, megszűnt a fájdalom is.
Olyan volt, mintha zuhany alatt álltam volna, és a víz lemosta volna a fájdalmamat. Eltartott egy ideig, amíg tudatosult bennem, mi is történt, mit is éltem át. Ettől az órától kezdve teljesen elmúlt a fájdalom. A „Regelung” – a test tisztulása? Nem sokkal később készült egy röntgenfelvétel, amely már nem tudta kimutatni a fekélyt. Évtizedekkel később még mindig fájdalommentes vagyok. Teljesen egészséges és boldog vagyok, és köszönetet mondok Bruno Gröningnek és mindenkinek, aki segített nekem abban, hogy Istenben és az isteni erőben hinni tudjak.
klikkelj...
http://vesa.2esely.hu/bruno/Bruno3%20zene.mp3
Paracelsus, a híres orvos már a XVI. század elején tudott a tisztulási- (szabályozási)-fájdalom jelenségéről. Írásaiban a következőt lehet olvasni: „Aki egészséges akar lenni, annak arra kell gondolnia, hogy ez fájdalom nélkül nem történhet meg, s ahogyan verejtékezve szerezzük meg az élelmet, ugyanúgy van itt is: verejtékezve és fájdalommal gyógyulhatunk meg betegségünkből.“
A homeopátiából ismert az elsődleges rosszabbodás fogalma. A gyógyszerek adása után gyakran megfigyelhető, hogy a betegség szimptómái először erősödnek, mielőtt fellép a gyógyulás. Friedrich Brechbrühl, egy svájci gyógyító a gyógyulásban „olyan erők aktivizálását látja, melyek először gyakran védelmet, betegségjelenséget váltanak ki.“ Ezt ő gyógyulási krízisnek, az egészség szülési fájdalmának nevezi.
Ezek számára annak a bizonyítékai, hogy a betegnek segíteni lehet. Gyógyítókkal folytatott beszélgetésekből további bizonyosságot nyertem. A természetgyógyász Hossenfelder D.-ből beszámolt nekem megfigyeléseiről, hogy a paciensek 80 %-nál a kezelés során a fájdalom erősödik. Gyakran jó sokáig eltartott ez a látszólagos rosszabbodás, hogy aztán hirtelen eltűnjön.
Erika Petz, gyógyító M.-ből természetesnek találja annál az embernél állapotának kezdeti rosszabbodását, akire a gyógyerő hatott. Erika Petz szerint csak az mutatkozik meg, hogy a paciens reagál a gyógyerőre.
A kezdeti rosszabbodás azonban nem kötelező jellegű, a gyógyulás bekövetkezhet ilyenfajta reakciók nélkül is.
Rudolf Thetter a Magnetizmus – Az ősi gyógyító szer c. könyvében beszámol gyógyítóként tett tapasztalatairól.
A nehézséget abban látja, hogy az őt felkereső pacienseknek megmagyarázza, hogy a gyógyuláshoz „krízis“ átvészelése szükséges.
A következőkről számol be: „Ilyen krízisekre nem lehet elég nyomatékosan felhívni a figyelmet, hiszen az ember gyakran hallja a krízis felléptekor: ‚Mielőtt a kezelésre jöttem, beteg voltam, de most aztán igazán beteg vagyok.‘ Az ilyen krízisek gyakran hevesen képnek fel. Hozhatnak hasmenést, heves diarrhoeat, fokozott vizelést, szédülést és fáradtságot, verejtékezést, kellemetlen érzést, ideges ingerlékenységet, ármeneti álmatlanságot, erősebb, vagy gyengébb menstruációt.
- Bruno Gröning tanítása azok a szimptómák lépnek fel erősebben, melyek a betegségre jellemzők, és meg lehet érteni, ha ilyenkor a beteg elveszti bizalmát, hiszen a kezelés látszólag még jobban megbetegíti.“
Thetternek az a véleménye, hogy a „krízisek a gyógyulási folyamat természetes velejárói, ártalmatlanok és szükségesek a gyógyulás érdekében“.
Ezekben a krízisekben az isteni tudattalan „bölcs működése“ mutatkozik meg. Így nem lehet előre meghatározni, mikor és milyen módon és hogy egyáltalán fellép-e a krízis.
A „krízis“ okát abban látja, hogy a szervezetbe a kezelés során erősítő erők jutnak. A megbetegedett szervezet számára „segítőcsapatok“ állnak a rendelkezésre. A gyógyulást kereső jobban és erősebbnek érzi magát, egész szervezete feléled, míg a benne lévő erők „annyira megerősödnek, hogy újra felvehetik a harcot a betegség ellen.“
A megerősödött szervezet új harca elkezdődik, és beáll a krízis.
Különösen gyakran figyelte ezt meg krónikus betegségeknél. A krízis során a zavar újra akuttá válik, a betegség eltávozik a testből.
„Ha a krízis után még megmarad a betegség, még ha gyengébb formában is, akkor egy újabb krízis lép fel az életerők újabb juttatása révén.
Ezek a krízisek egyre ritkábban és egyre gyengébb formában ismétlődnek, míg a végleges győzelem, azaz a gyógyulás be nem áll.“
Helytelen ettől a krízistől félni: „Nagyon sok betegségnél alig észrevehető formában, mint a normális egészségkép gyenge hangsúlyozása lépnek fel ezek a krízisek, néha pedig egyáltalán nem, és mégis bekövetkezik a gyógyulás.“
Ennél a folyamatnál nem helyénvaló a dogmatikus nézet, hiszen Thetter szerint
„az életben szemben állunk annak saját, az értelmünk számára átláthatatlan törvényeivel.“
Mary Ehlen(44) asszonynál B.-ből minden Regelung nélkül következett be a gyógyulás. 1991 júniusa óta a jobb karjában lévő fájdalmas kar-váll-szindrómától szenvedett, mely a nyugalmi állapot ellenére sem tűnt el.
Ezenkívül évtizedek óta hátfájás (krónikus lumbago) kínozta. Reggelente alig tudott a fájdalomtól felkelni. A fizikoterápia, mint a masszázs és iszappakolás csak csökkentet te a fájdalmat, anélkül hogy a krónikus panasz újra fellépését megakadályozta volna.
1991 óta voltak gyomor panaszai, mely háziorvosa szerint reflux eredménye. 1992. január 31-én este hallott Ehlen asszony Bruno Gröning tanításáról. Még aznap este eltűnt az összes fájdalom.
Spontán gyógyulása óta panaszmentes. Már nincsen szüksége gyógyszerek re, és fájdalom nélkül tud mozogni. A gondolatok fontossága a „Regelungban“
A gondolatok fontossága a „Regelungban“ Bruno Gröning rámutat a gondolatok fontosságára a gyógyulás eme átmeneti szakaszában. A szellemi erő hat a Regelungra és éppen ezért nagymértékben függ az egyes emberek gondolatától. Az előbbiekben már utaltam arra, hogy a Heilstrom felvételéhez nemcsak egy nyitott testtartás szükséges, hanem nagy jelentősége van a „nyitott“ léleknek is.
Ha az embernek negatív gondolatai vannak, pl. aggódik, vagy a betegségre gondol, akkor elzárja magát ennek az erőnek a beáramlásától, amit mindenki könnyen megfigyelhet saját magán.
Mivel a Regelung a beáramló erő eredménye, ennek a tisztulási folyamatnak a lefolyása függ a Heilstrom megszakítás nélküli áramlásától.
Ezért könnyű belátni azt, hogy Bruno Gröning újra és újra arra figyelmeztet minket, hogy különösen az átállási időszakban ügyeljünk arra, milyen emberek vesznek minket körül.
Friedrich Retlow a következőket írta erről az átállási időszakról Bruno Gröning Heilstroma - annak természete és hatása című írásában: „Ebben az átmeneti állapotban és időszakban, míg szilárdan kezünkben nem tartjuk a gyógyulást, nagyon fontos, hogy mit gondolunk.
Különösen a Bruno Gröningi erő általi gyógyulásnál nagy a veszélye annak, hogy az emberre mocskos gondolatok és rossz akaratú ítéletek hatnak és ezáltal szétrombolják Gröning tudásába, valamint saját maga gyógyulásába vetett hitét.
Az anyagi világ hitetlenül és visszautasítva szemléli Bruno Gröninget. Érthető, hogy ez a káros befolyás, ha ezt a beteg magába fogadja, akkor az állandóan ható és újra beáramló Heilstromot elnyomja és megsemmisíti.
Ilyen negatív gondolatok romboló hatására vezethető vissza, hogy egyesek visszaesnek korábbi betegségükbe.
A gondolatok olyan erők, amelyeknek speciális rezgésük és kisugárzásuk van. Mint ahogyan a kályha jóleső meleget, vagy mérgező széndioxidot sugározhat, úgy küldi az ember a gondolatai által állandóan vagy az egészséges felemelő erőket, ha jót gondol, vagy az egészségtelen, lealacsonyítókat, ha a rossz gondolatok-hoz ragaszkodik.
klikkelj...
http://vesa.2esely.hu/bruno/Bruno3%20zene.mp3
Éppen ezért, ha a beteg, akinél megtörténik a gyógyulás, a jó, segítőkész, bizakodó emberek harmonikus környezetéből a kétkedők, a gúnyolódók és a hitetlenkedők körébe kerül, és ott kell maradnia, akkor a fenti okokból kifolyólag visszaesés következik be, melynek okai külsőleg nem ismerhetők fel.
A józan ész éppen ezért azt parancsolja, hogy egy ilyen környezeti változásnál és a szkeptikusokkal és a tudatlanokkal való kapcsolat esetén lehetőleg hallgasson a már megkezdett gyógyulásról, melyet e Heilstrom indított el. Csak akkor beszéljünk erről szabadon, ha az átmeneti szakasznak vége van és egészségi állapotunk megszilárdult.“
„A segítővel szemben támasztott legnagyobb követelményt az okozza, ha a páciens gyakran már az első ‚krízisnél‘ kétkedni kezd. Ismerősök, „okosabbak“ egész köre hozzáteszi még a magáét. Ez megnehezíti a gyógyuló életét, és a gyógyulási folyamatban is kedvezőtlen következmények lehetnek. Az a legjobb, ha a kezelt senkivel nem beszél erről.“
A gondolatok hatalma: Bruno Gröning tanításának fontos része az a tudás, mely a gondolatok hatalmáról szól. Ahogy már az előbb a Regelungnál utaltam rá, a gyógyulás szempontjából nagy jelentőségű az emberek gondolkodásmódja.
Ez világossá válik, ha belegondolunk, hogy Bruno Gröning a gondolatokban olyan hatásos erőket lát, melyek nem maradnak következmény nélkül az ember egészségi állapotát illetőleg.
A negatív gondolatok gyengítik az embert és hosszabb befolyás esetén olyan zavarokat okoznak a lélekben és a testben, melyek előbb vagy utóbb látható betegség formájában jelentkeznek.
A jó gondolatok építik az embert, erőt adnak neki, elősegítik és stabilizálják egészségét. Bruno mindig arra szólította fel hallgatóit, hogy figyeljenek gondolataikra és a negatívakat ne engedjék be magukba. Tudta ugyanis, hogy a negatív gondolatok szemben állnak az építő, jó erők áramlásával és elszakítják az embert Istentől.
Egyik előadásában ez az intés világossá válik: „Óvakodjanak minden gonosz gondolattól!
Utasítsák vissza, és felőlem akár
ki is mondhatják magukban:
‚Semmi közöm ehhez a gonosz gondolathoz, most egy jó gondolatot akarok!‘
Ezután tereljék el figyelmüket, nézzenek ki az ablakon, oda nézzenek, ahol a jó, az igazán isteni található
" Önök azt mondanák, kinéznek a természetre, odanéznek, ahogyan most tavasszal minden nőni kezd, ahogy élet költözik mindenhová, ahogy szemünk előtt minden zöldell. S ahogy így a természetet szemlélik, érezni fogják, hamarosan észreveszik, hogy már megszabadultak ezektől a gonosz gondolatoktól.
Ezzel a nézelődéssel már fel is vették a kapcsolatot Istennel.“
Bruno Grönig tudatában volt annak, hogy a legtöbb ember megszokásból negatívan gondolkodik, anélkül, hogy világossá válna számára, milyen káros ez.
Ezek nemcsak a félelem, a gyűlölet, az irigység, a düh gondolatai, amelyek az ember lelkére károsan hatnak és ezért ezeket Bruno Gröning „gonosz“ gondolatoknak nevezte, amelyekhez ő még azokat a gondolatokat is hozzávette, melyek elveszik az embertől az örömöt, a békét és a jót.
Éppen ezért leépítően és rombolóan hatnak a lélekre az aggódás és a gyász gondolatai, valamint az önmagában való kétkedés, az elégedettlenség csúszó méreg, de ugyanúgy a hiúság, az egoizmus és bármi rosszra való gondolás függetlenül attól, hogy ez a saját életünkben, vagy mások életében történt.
Bruno abban látja minden egyes embernek a kötelességét - aki a betegség és a baj gyökere ellen harcol - hogy ezeket a gondolatokat elutasítsa magától, miközben tudatosan a jó felé, azaz a jó gondolatok felé fordul. Azon emberek, akik állandóan betegségükre gondolnak, rossz szokásuk által akadályozzák gyógyulásukat.
Gröning ezt egy egyszerű példán mutatta be:
„Vegyenek egy tálat, amely tele van, teljesen mindegy, hogy mivel, felőlem gyümölccsel, amely napokon át ott volt, senki sem törődött vele, senki sem foglalkozott vele és így megromlott. Ezt a gyümölcsöt már nem élvezhetik. S most jön valaki, aki Önnek friss egészséges gyümölcsöt ad. Nagy butaság lenne, ha az ember a jó, friss egészséges gyümölcsöt erre a romlottra tenné rá, mert akkor az is olyan állapotba kerülne, mint a romlott.
Ha egészséges gyümölcsöt akar, akkor Önnek először el kell távolítania a rossz, romlott, már nem élvezhető gyümölcsöt, de nemcsak ezt kell tennie, hanem a tálat meg is kell tisztítania, hogy abba az egészséges gyümölcsöt beletehesse.
Hasonlítsa össze a tálat a testével és a gyümölcsöt a beteg szerveivel, és az egészség az, amiben reménykedik. De ez lehetetlen addig, amíg a rosszat el nem dobja magától, azaz ebben az esetben, amíg a betegségével foglalkozik.“
Minden negatív gondolat, a betegségre való gondolás ellenáll annak, hogy a gyógyító erő az emberbe áramolhasson. A bajra való gondolás, mint „köd“ úgy fogja körül, hogy a fényes, felépítő és tisztító, isteni erők ne tudjanak beleáramolni.
Az embernek belsőleg először is „ki kell ürítenie“ magát és meg kell szabadulnia negatív elképzeléseitől, gondolatban el kell engednie azokat, ha a jót akarja magába fogadni. A test negatív energiáktól való tisztulása a beáramló jó erők által tud bekövetkezni, amelyeket az ember nagy mértékben a Heilstrom által tud magába fogadni.
De nagyon sok ember állandóan a betegségére gondol és ezeket a gondolatokat normálisnak fogadja el. Gondolatai mindig az orvos szavai körül forognak, állapotának minden változását nagy aggodalommal figyeli és a rosszabbodás előjelének tulajdonítja.
A betegségre való gondolás ezeket az embereket olyan hatalom-mal tölti el, hogy gyakran alig lehet velük más beszédtémát találni.
Mit sem sejtve - gondolataik által pont ahhoz kapcsolódnak, amit rossznak éreznek és amitől pont meg akarnak szabadulni, s tudatukat állandóan a betegségkép és állapotuk rosszabbodása befolyásolja. A test teremtő erejének minden a gyógyulás irányában kifejtett hatása ezáltal gátlás alá kerül.
Ezek az emberek öntudatlanul is fáradhatatlanul azon dolgoznak, hogy az a rossz valósuljon meg, amitől féltek. Gyakran ezért súlyosbodik bajuk a terápiák ellenére.
- De csak a legkevesebben ismerik fel, keresik magukban az okát.
Érthetetlen, hogy még az orvosok sem fogják fel ezeket az összefüggéseket, mivel csak egyoldalúan a testre gondolnak.
Így felmentik az embert az alól a felelőség alól, melyet gondolataival veszélyes irányban vált ki. Azonban a tudomány részei foglalkoznak ezzel a fontos témakörrel.
A pszichoszomatika után néhány évvel ezelőtt az orvostudományban egy új irányzat jött létre, a pszichoneuroimmunológia.
Ezen a szakterületen az ember gondolatainak és érzéseinek az immunrendszerre tett hatását vizsgálják.
Bebizonyosodott, hogy a negatív gondolatok és érzések károsan hatnak az immunrendszerre.
És ez a tudás mégsem új. Már Paracelsus (1494-1541), a kezdődő újkor legnagyobb orvosa beszélt az emberben lévő „belső orvosról“, aki „belső gyógyító- ként“ az egész szervezet mellett áll, mint a test gyógyítója és helyreállítója.
Ez az ember tudattalanjának van alárendelve és hatásában a gondolatok által nagyon könnyen befolyásolható. A negatív gondolatok gátlón hatnak, míg a pozitív gondolatok a rendező és építő erőket erősítik. Meg van arról győződve, hogy mindenki saját maga okozza betegségét azáltal, hogy romboló gondolatai vannak, melyek diszharmóniához és kiegyensúlyozatlansághoz vezetnek. A gyógyulás érdekében minden egyes embernek azon kell fáradoznia, hogy „gondolati sémáját megváltoztassa, azaz a negatív gondolatokat pozitívvá alakítsa.“
A francia gyógyszerész Emil Coué (1857-1926) felismerte, hogy olyan bíztató kifejezésekkel, mint: „Ez egy kiváló gyógyszer - ezzel Ön nemsokára jobban lesz - az orvos nem is rendelhetett volna jobbat és hasonlók“, az adott szerek jobb hatásúak Ebből a felismerésből fejlesztette ki a tudatos önszuggesztió módszerét. Feltételezte, hogy az emberben vannak alkotó és teremtő erők, melyeket „a leghűségesebb és legjobb szolgálóknak nevezett.“ Mások, akik hasonló felismerésekre jutottak, „a bennünk rejlő titokzatos segítőkről“, vagy „belső orvosról“ beszélnek, aki tevékenységében messzemenően függ gondolkodásunktól.
Emil Coué rámutat a negatív gondolatok veszélyére, amelyek ezen belső erőket megbénítják. Az embereknek ún. pozitív ön szuggesztiót, mondatsorokat adott, „Napról napra jobban és jobban leszek“. Coué végül is a gondolatok megvalósításának törvényéről beszélt: „Minden gondolat, mely minket betölt, minden erővel arra törekszik, hogy megvalósuljon - amennyiben ez a természet törvényein belül lehetséges.“
Az osztrák orvostanácsos dr. med. Erich Rauch átvette Coué módszerét és a következőket írja Önszuggesztió és gyógyulás c. könyvében: „Fogalmunk sincs arról, milyen hatalmas erők szunnyadnak minden emberben!
Erők, melyek képesek nagyot alkotni, ha az ember tévedhetetlen magában való hite és lehetőségei által fel éleszti ezt és a helyes mederbe tereli!
Éppen ezért már egy belső érző, szilárdan hitt gondolatnak sorsdöntő szerepe lehet, egy olyan szerep, mely mindennél fontosabb, amit mi felsőbb énünk kel kívánunk, vagy kívánni gondolunk. Nem az történik, amit mi akarunk, hanem csak az, amit mi hiszünk.“
Dr. Rauch nyomatékosan, óva int minket attól, hogy más emberekkel betegségről beszéljünk, és a negatív gondolkodásban és beszédben „a belső orvos elleni halálos vétket látja.“ „A fájdalmas kifejezések csak a negatív hatalmát erősítik bennünk és megnehezítik számunkra a bajtól és a szenvedéstől való megszabadulást.“
Dr. Rauch a továbbiakban a következőket írja: „Még a legsúlyosabb betegséglefolyások, mint a rák is nagymértékben függhetnek a beteg (gondolati) önbefolyásolásától.
Ez érvényes akut és krónikus betegségekre is, valamint fertőzésekre, amit nemrég a prominens tudós V. E. Frankl professzor Bécsben az orvos társaságban elhangzott előadásában hangsúlyozott: ‚Az ember immunhelyzete nagymértékben érzelmi állapotától függ!‘
Még a látszólag, a szellemitől távol levő bajok is, mint baleseti következmények, sérülések és csonttörések, amiről az ismert klinikai professzor A. Jores ír, gyógyulási folyamatait illetően nagymértékben függnek a sérült belső beállítottságától és ezáltal a gondolati önbefolyásoltságától .“
Az amerikai orvos, dr. Simonton a gondolatok hatalmát felvette dolgozatába. Tapasztalatai annak a módszernek a kifejlesztéséhez vezettek, amelyek évezredek folyamán orvosok és sámánok által a gyógyuláshoz vezető útra emlékeztettek, habár doktor Simonton ezt a régi tudást nem ismerte.
Munkájára jellemző a vizualizálás technikája (vagy képi megjelenítés a kívánt állapot elképzelése, a gondolatok ilyen irányú tudatos vezetése által, pl. az egészséget illetően). Arra oktatja betegeit, hogy a hagyományos rákterápia mellett képzeletben lássák magukat egészségesnek, és képzeljék el a rák feletti győzelmüket.
1974- től 1981-ig egy tanulmányt készített forradalmi eredményekkel. Ebben be tudta bizonyítani, hogy azok a paciensek, akik terápiáját elfogadták, kétszer olyan sokáig éltek, mint azok a rákbetegek, akik a legjobb orvosi központokban kaptak szokásos kezelést.
Beszámolnak arról, hogy terápiája által meg tudott menteni és részben meggyógyítani olyan rákbetegeket, akikről másutt már lemondtak az orvosok.
Simonton azt is kitalálta, hogy mindenek előtt az emberben lévő romboló érzelmek, mint például az elfojtott düh, félelem és reménytelenség teremtenek olyan feltételeket, hogy rákbetegség lépjen fel. Éppen ezért kezelési célját elsősorban abban látja, hogy betegeit gondolatainak megváltoztatására (!) késztesse. Arra tanítja őket, hogy a rák legyőzésénél ők maguk és az önmagukba vetett hitük a legfontosabb.
Egy interjúban munkájával kapcsolatosan a következőket mondta: „Egész munkásságom mély spirituális változásból ered, amely velem történt. Abban a hitben nőttem fel, hogy természettől fogva rossz vagyok. Amikor elkezdtem ezt a munkát felfedezni, akkor egy meditáció alatt az az információ jutott el hozzám, hogy nem csak ez a felfogás jutott el hozzám, hogy természettől fogva rossz vagyok, hanem az is, hogy természettől fogva senki sem lehet rossz; hogy mindenki természeténél fogva jó, ugyanabból az isteni anyagból való.
Ez egy mély megtapasztalás volt számomra. Ez 1971-ben történt, mielőtt új módon kezeltem volna pacienseimet és mielőtt megértettem volna.