A még régebbi korok vidéki emberei, mennyi mindent tudtak a különféle nyavalyák gyógymódjairól.
A füvesemberek füvesasszonyok, bábaasszonyok, csontrakók, kenőasszonyok, stb. még őrizték a táltosok ősi tudását. Mint tudjuk, akkoriban még nem voltak kemikáliák, és olyan hivatalos orvostudomány, amely mindezt a régi tudást sarlatánságnak, kuruzslásnak minősítette, és kiszorította az emberek mindennapi életéből. És mire jutottunk? Egyre több a beteg ember.
Ezek a népi gyógymódok remekül működtek, és csak most, a mai látásmódunkkal vagyunk képesek megérteni ennek a lényegét, amelyet az orvostudomány sohasem értett meg. Ugyanis ezek a gyógymódok nemcsak a fizikai testet, hanem a lelket és a szellemet is gyógyították, hiszen őseink nagyon is jól tudták, hogy mindez együttesen kezelendő.
Amikor az ember beteg, vagy lázas, akkor legjobb egy finom húsleves. Miért is? Hát azon egyszerű okból, hogy az összes legjobb gyógynövényünket, fűszernövényünket (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, kelkáposzta, petrezselyem, hagyma, fokhagyma, paradicsom, paprika, erőspaprika, bors, só, stb.) belefőzzük. Nem is beszélve arról az odaadó szeretetről, amelynek energiáját ilyenkor beleadjuk a betegnek szánt ételbe.
LÁZAS BETEG DIÉTA
Láz lehúzására ismert volt a priznic, ezt ma is alkalmazzuk (vizes lepedőbe burkolás), vagy a melegvizes lábáztatás (emlékszem, vidéki nagyapám is minden este lavorban áztatta a lábát) vagy a meleg tégla lábhoz nyomása, a fejen pedig hidegvizes borogatás. De az is működik, és ezt érdemes kipróbálni, ha valamilyen gyorsan növekvő fát (nyír, nyár, fűz) megölelünk, vagy párszor körbejárjuk, és megkérjük a fa szellemét, hogy húzza le a lázunkat.
Köhögésre, a letapadt váladékok felszakításának ma is könnyen alkalmazható módszere, ha fokhagymás disznózsírral kenjük be a mellkasunkat.
Vidéken gyakran alkalmazták beteg embereknél a köpölyözést. Ezt úgy csinálták, (ezt hívták nyúvasztásnak) hogy a hason fekvő ember hátát jól bekenték vajjal, majd egy félbe vágott hagymába beleszúrtak 2 db gyufaszálat és azt meggyújtották, majd ráborítottak egy poharat. Miután a gyufaszálak elaludtak, vákuum keletkezett a pohár alatt. Ott, ahol nem volt probléma, a poharat könnyedén lehetett húzogatni a beteg hátán, de ahol valamilyen góc volt, ott a pohár megállt, és addig nem lehetett elmozdítani, amíg az adott területen az energiaáramlás meg nem indult.
A testgyertya, vagy a fülgyertya is rendkívül hatásosan távolítja el a letapadt váladékokat. Ezek is vákuumot idéznek elő azzal, hogy az ilyen speciális gyertyák végét meg kell gyújtani, és a másik végét rátenni a fájós testrészre (izületi, v. egyéb gyulladásoknál, vagy a fülbe helyezni). Valósággal kiszívják a pangó váladékot, vagy fülnél a felgyülemlett fülzsírt.
Ugyanilyen elterjedt módszer volt még a piócázás, ami egy kissé visszataszító lehet a mai ember számára, de eleink nagyon jó hatással gyógyítottak vele, ugyanis a pióca megkereste a pangó vért, és miután kiszívta azt, a beteg megkönnyebbült. A gyógyszertárban még árultak piócákat.
Gennyesedésekre, kelésekre még sokan ismerik és használják a paradicsomot, vagy a hagyma hártyájával történő dunsztkötést.
Azt ma is kevesen tudják, hogy nem elég, ha valamilyen gyógynövényt alkalmazunk, például szemölcs elmúlasztására, a kertben található, sárga nedvű Vérehulló fecskefűvel, hanem rendkívül lényeges, hogy szóban is bevigyük az információt. Ezért voltak régen a ráolvasások, vagy mondókák. Ezeket nem fontos ma ismernünk, és szó szerint elmondanunk, az is megfelel, ha saját magunk találunk ki egy ilyen mondókát. Pl. Mire a nap hétszer felkel, csúnya szemölcs rólam tűnj el!
A magyar néptánccal nagyszüleink, dédszüleink elűzték az aratás, hihetetlenül nehéz munkájával járó fáradtságot. Ilyenkor tartották az aratóbálokat, és a hajnaltól napnyugtáig tartó aratás után, egész éjjel mulattak. Megmutatta, hogy a népitáncnak, főleg a legényeseknek, szinte minden mozdulata egy-egy zodiákus jegynek felel meg, ezzel hozva harmóniába az energiákat, és a csettintésekkel, tapsolással, a lábak csapkodásával, kurjongatásokkal pedig kitűnően megtisztították a csakráikat, meridiánjaikat, bár valószínűleg, ezeknek nem voltak tudatában, de így óriási energiákat nyertek.
A csakráink mindegyike, szépen sorban behangolható a szolmizációs hangokkal. Ha betegek, vagy csak nagyon fáradtak vagyunk, feküdjünk bele egy kád meleg vízbe úgy, hogy a fejünket is belerakjuk. Öntsünk bele pár csepp, bármilyen illóolajat, és próbáljuk meg megkeresni azt a dó hangot, (énekeljünk) amely a gyökércsakránkra el kezd rezonálni. Ha megtaláltuk, ezt erősen lehet érezni, akkor utána énekeljük végig a ré, mi, fá, szo, lá, ti hangokat is. Ezzel az összes csakránkat képesek vagyunk kitisztítani, harmóniába hozni, és aktiválni. A gyógyulásunk pedig megtörténik. Tulajdonképpen a magyar népdalok hangkészlete, és ezek éneklése is felér egy ilyen csakra harmonizálással. A szolmizációs hangokat, majd ezeket felülről lefelé haladva, és visszafelé olvasva, (a szívcsakrához tartozó "fá" hang kivételével, az ó hangokat ő-vel helyettesítve, a következő értelmes mondat állt össze: ITT ÁLL ŐS FA, ÍM ERŐD.
- 7-es, korona csakra TI IT
- 6-os, harmadik szem csakra
LÁ ÁL
- 5-ös, torok csakra SO OS
- 4-es, szív csakra FA FA
- 3-as, napfonat csakra MI IM
- 2-es, nemi csakra
RE ER
- 1-es, gyökér csakra DO OD
Az Ős fa, a gerincünk, mely alul a gyökér, fenn a korona, melyből úgy kapjuk erőnket, hogy lent a Földbe, fenn az Égbe vagyunk bekötve. Vajon Kodály Zoltán tudta azt, hogy az általa elnevezett hangok ezt a bölcsességet adják ki? Bizonyára fogalma sem volt róla, ezt minden valószínűség szerint, odaátról súgták neki.
Izületi fájdalmakra, gyulladásokra: napközben mézes káposztalevelet kell rátenni a gyulladt, duzzadt testrészre és átkötni, éjszakára vízben főtt kukorica darát , azaz puliszkát kell melegen rákenni, és fóliával majd kendővel bekötni. Erre jó még a fekete nadálytő pakolás is.
Hólyaghurut, felfázás: nagyon jó a kamillatea meginni, de a fájó és égető vizelési inger megszüntetésére hatásos, ha a gőze fölé ülünk, vagy beleülünk egy lavór kamillás vízbe.
Torokfájás, köhögés: gőzölés a jó öreg kamillatea fölött, törülközővel a fejen, és nagyon jó a következő teakeveréket meginni: kamilla, űtifű, kakukfű, zsálya mézzel, citrommal, lehet még a teavízbe tenni egy kis fahéjat és szegfűszeget. Ez ajánlott forralt borba is. A lenmag teája is nagyszerűen oldja a légúti váladékokat, enyhíti a köhögést.
Fülfájás, övsömör: nagyon hatásos a kövirózsa nedve, fülbe csöpögtetni, vagy az övsömörös részt bedörzsölni, kitűnően csillapítja a fájdalmat. Fülfájásnál még nagyon jó a meleg só is, amit egy kis vászonzacskóba kell belevarrni, és jól átmelegítve a fülre tenni.
Herpesz, kiszáradt, vagy gyulladt bőr: nagyon jó a körömvirág kenőcs, amelyet érdemes házilag elkészíteni, egy marék, lehetőleg napos időben leszedett körömvirágot, ennek szárát, levelét és virágát összevágni, és beletenni kb 20-25 dkg disznózsírba, majd ezt pár percig sütni benne. Ezután 1 napig hagyjuk állni, majd szitán vagy egy gézen átszűrni, és kis üvegbe beleönteni. Hűtőben sokáig eláll, és bármikor felhasználható.
Nagyanyáink szinte mindenre használták az ecetet is, pl. a haj öblítésére, az öblítővízbe kevertek egy evőkanál ecetet, ettől a hajuk szép fényes lett. Korpásodása ellen is hatásos szer volt, ha ecettel bekenték a fejbőrt, és azt egy kicsit bedunsztolták. De az ecetes borogatást használták.