Egészség és lehetőség!

A 25 éves T. Sipos Barbara nyílt levélben osztotta meg budapesti kínlódását és londoni tapasztalatait.

Barbara két éve él az angol fővárosban. Azért döntött a kiutazás mellett, mert hiába vizsgázott az egyetemen jelesre négy szemeszteren át, a 15 ezer forintos ösztöndíjból és a 10 ezer forintos szociális juttatásból képtelen volt eltartani magát. Szülei sem tudták a lányt segíteni, így az egyetemet abbahagyta.

Hogy megélhessen, call centeri munkát vállalt, ahol különféle biorezonanciás készülékeket bemutató előadásokra, úgynevezett "egészségnapra" invitált főként idős embereket. Annak ellenére, hogy a munkától szó szerint nem volt elájulva, kitűnően végezte feladatát, egyre jobban keresett. Mégis úgy döntött, ezt nem csinálja tovább, ő nem akar idős embereket átverni. Felmondott, majd szokásával ellentétben beült egy kávézóba, és azon morfondírozott, mégis mi a célja?

"Barbi! Te egy tökös csaj vagy! Fogd a cókmókod, és húzz el innen a francba!” Amint ez a gondolat a fejembe fúrta magát, hirtelen jó kedvem lett. Elhatároztam, hogy meglépek. Nem érdekel semmi, elhagyom az országot, és zenét hallgatva fogok takarítani valahol, vagy bánom is én, de el innen!"

Hirdetéseket böngészett a neten, gyorsan talált Londonban egy hotelt, ahol minibárok feltöltésére, szobák takarítására és egyéb igencsak "agytekervényes" feladatok ellátására kerestek alkalmazottat. Felhívta a céget, egy héttel később már az interjún ült. Eldöntötte,külföldön folytatja. Az utazás költségeire folyószámlahitelt vett fel, majd levelet írt egylondoni magyar lánynak, aki épp szobatársat keresett, és már föl is pattant a Londonbatartó első repülőgépre.

Úgy ment ki Londonba, hogy fogalma sem volt, fölveszik-e a hotelbe. Még csak angolul sem beszélt igazán jól. "Viszont nem féltem. Egyáltalán nem. Tudtam, hogy boldogulni fogok. Ha Budapesten sikerült, ott is fog. Így is történt. Elfoglaltam a szobámat, bementem az interjúra, mondtam, bevállalok mindent, ennyi elég is volt nekik. Nem sokáig kellett ott dolgoznom. Összeszedtem magam. Visszafizettem a folyószámlahitelt, kaptam egy jobb állást. Mostanra jól beszélem az angolt, barátaim lettek, nem stresszelek, meg tudok élni a béremből, a munkám valóban tisztességes, és hogy mi a különbség? Jól élünk, és fúj a szél…

Drága itthon maradt magyar fiatalok! Nem buzdítalak titeket semmire, csak hogy tegyétek fel magatoknak a kérdést: mi a célotok ezzel a bohóckodással?"