A fahéj hatásai...
A fahéj egy közismert, barna színű anyag, amellyel általában por, ritkábban rúd alakban találkozhatunk. A fahéj rúd a fahéjfa (Cinnamomum verum) száraz kérgének egy darabja, amely a száradást követően felpöndörödik. A legjelentősebb fahéj ültetvények Indonéziában találhatók.
A kínaiak már több mint 4000 évvel ezelőtt írtak a fahéjról, az ókori egyiptomiak a balzsamozáshoz használták és idősebb Plinius - római író és filozófus - időszámításunk szerint az I. században azt írta, hogy a fahéj 15-ször értékesebb, mint ugyanolyan súlyú ezüst. A középkorban az orvosok torokgyulladás gyógyítására használták. Később a portugálok, hollandok, franciák és angolok versenyeztek Ceylon szigetéért, ahol a fahéj termesztés folyt. De az 1800-as évek elején véget ért a rivalizálás, amikor kiderült, hogy a növény máshol is termeszthető.
Egészségügyi szempontból a fahéj fokozza az emésztést és a gyomor működését. Jelentős szélhajtó, vagyis jó hatással van az emésztésre, pihenteti a beleket, eloszlatja a felesleges gázokat ezáltal meggátolja a gázok okozta felfúvódást és a görcsöket.
Ebben nagyon hasonlít az édesköménymaghoz, amelyet szintén alkalmaznak szélszorulás és bélgörcs ellen. Szélhajtó tulajdonsága annak a 3-4% illóolajnak tulajdonítható, amelyet a feldolgozatlan száraz kéreg vagy por (ha nem túl régi) tartalmaz. Az illóolajok, amelyek ennek a gyógynövénynek a serkentő hatóanyagai, a veseszövetekben javítják a vérellátást. A kínai gyógyászatban a fahéj kérget a „vese energiájának” fokozására használják.
A fahéj vércukorszint csökkentő képességéről már számos hír jelent meg. Valószínű, hogy a fahéj képes serkenteni a glükóz glikogén formájában történő tárolását. Egy patkányokon végzett kísérletben a fahéj megnövelte az IRS-1 faktor mennyiségét, amely az izomszövetek glükózfelvételét megnöveli. Beszámoltak olyan eredményekről is, amelyek szerint a fahéj fokozta azt a szállító mechanizmust (GLUT-4), amely a glükózt a véráramból a szövetekbe juttatja.
A kéreg, amelyből a rudat vagy a port előállítják, nagy mennyiségben tartalmaz egy összetett szénhidrát szerkezetet, amelyet mukopoliszacharidnak hívnak. Amikor nedvesség éri, akkor ezek a hosszúkás szénhidrátok, nyálkás, ragacsos formát vesznek fel. Ezt a folyamatot magunk is megnézhetjük, ha egy teáskanálnyi fahéjport vízbe szórunk és lassú tűzön kb. 20 percig főzzük. Nyálkás és síkos anyag válik belőle. Teaként vagy fűszerként elfogyasztva ennek a szénhidrát szerkezetnek a megemésztése és feldolgozása sokkal több időt igényel, ezért a lebomlás folyamán csupán kevés glükózt termelnek hosszú időn keresztül, így stabilizálják a vércukor szintjét. Ha a fahéjat főzés előtt adjuk az alapanyagokhoz, akkor – a görögszénamaghoz hasonlóan – ezt a tulajdonságát átadja a többi, magasabb glikémiás indexű összetevőnek is.
-Mindezek alapján a fahéjat tanácsolják nagyobb mennyiségben használni a cukorbeteg diéta során csakúgy mint azok számára, akik javítani szeretnének veséjük egészségén.