Olyan időket élünk, melyben a bizonytalanság és a zavargás szinte minden világtájon felüti a fejét. Csakúgy, mint ahogy az Antarktisz közelében leszakadt és attól egyre távolodó jégtömb utat tör magának, úgy a világban is az egyre növekvő feszültség miatt már pattanásig feszülnek az idegek és már csak a robbanás hiányzik.

Mivel a nukleáris konfliktus kérdése is egyre égetőbbé válik, ezért őszentségét, a Dalai Lámát kérték meg, hogy fejtse ki ezekkel kapcsolatos gondolatait és véleményét.

 Mindegyikünkben megvan az a készség, hogy közösen egy pozitív társadalmat hozzunk létre. A saját erőfeszítéseink és az emberséghez való hozzáállásunk az, ami irányadó a társadalom fejlődésében.

„Bárhová megyek, mindig csak egy leszek abból a 7 billiónyi ember közül, akik mind egyet akarnak: Boldog életet élni. Függetlenül attól, hogy hova születtünk, vagy hol fogunk meghalni, e két időpont között úgy kell egymással törődnünk, mint a testvérek, mert közösek az érdekeink: mindannyian békére és megelégedésre vágyunk.

Sajnos számtalan probléma él velünk, amik közül sokat mi magunk csinálunk. Hogy miért? Azért, mert az érzelmeink, a kapzsiságunk, a dühünk és a félelmeink befolyásolnak. Az egyik legjobb emlékeztető arra, hogy ezeket leküzdjük az, ha tudatosítjuk, hogy mi is csak egyek vagyunk a 7 billió ember közül, ha ez sikerül, ledőlnek a korlátok.

Az empátia belénk van kódolva – tanulmányok is kimutatták, hogy a 4 hónapos kisbaba is képes az együttérzésre. És ez a kulcsa a teljes életnek, az együttérzés.

Ahogy növekedünk, úgy nyomjuk el magunkban ezt a képességet, mert az ítélkezés és a harag átveszi a hatalmat.

Az emberiség rendkívül gazdag az emberi természeteket illetően, de ha túlhangsúlyozzuk az anyanyelvet, a nemzetiséget, az oktatási különbségeket, a bőrszínt elfeledkezünk arról, hogy mennyi hasonlóság is van bennünk.

Mindannyian fedelet szeretnénk a fejünk felé, lábbelit a lábunkra, biztonságban szeretnénk élni, hogy végignézhessük, ahogyan gyermekeink felnőnek. Amikor kulturális értékeinket és nemzeti identitásunkat hangoztatjuk, ne feledkezzünk meg ezekről az emberi természetből fakadó, közös érdekekről sem.

Ha ebben az évszázadban békét és megnyugvást szeretnénk teremteni, akkor problémáinkat párbeszédekkel és diplomáciai úton kell megoldanunk. Mindamellett, hogy nap mint nap élvezzük a globális gazdaság előnyeit és lehetőségünk van arra, hogy akár azonnal láthassuk mi történik világszerte, sokszor megrémülünk, hogy milyen globális veszélyek fenyegetnek. Az egyik ilyen ügy a globális felmelegedés ügye, ami tényleg mindenkire hatással van, ezért hihetetlen mértékű összefogásra lenne szükség.

Azok számára, akik reménytelennek tartják, hogy valaha is megszűnjön a leküzdhetetlennek tartott szenvedés, azoknak azt üzenem, hogy még csak a 21-ik század első pár éve telt el, és van időnk még egy jobb és boldogabb világ létrehozására, de tennünk kell érte. Segítenünk kell egymáson, hogy megállíthassuk a rosszat.

A sok elképzelt jócselekedetet nem egy másik életben kell megtennünk, hanem itt és most! Hiszek abban, hogy egyénileg, közösségileg és emberiségi szinten is boldogabbak lehetünk, csupán meleg szívvel és szeretettel kell egymás felé fordulnunk.”

Ne engedd, hogy az ítélkezés és a harag vegye át a hatalmat benned!