Ha a bazsalikom a király a gyógynövények között, a rozmaring méltán lehet a királynő. A régi rómaiak isteni doktorként ünnepelték, nem véletlenül, gyógyereje ugyanis még mai szemmel is csodákra képes.

 

 

Az ókorban is elismerték és használták

Az ókori görögök az istenek fűszerének tartották. Szerintük frissíti a memóriát, és elűzi a rosszkedvet, ezt bizonyítja, hogy az athéni iskolákban a tudósjelöltek rozmaringkoszorúval a fejükön jártak-keltek. Hitték, hogy a növény mágikus ereje könnyebbé teszi a tudományok befogadását.

Rozmaringot használtak ételeik ízesítésére, és benne látták a fiatalság titkát is. Hitték, ha egy kis szelencében állandóan maguknál hordanak rozmaringleveleket, és rendszeresen szagolgatják, örökre ragyogó ifjak maradnak.

De rozmaringgal áldoztak isteneiknek is, és halottaikat is úgy bocsátották útjukra, hogy egy-egy apró rozmaringágat tettek a kezükbe, hogy távol tartsák tőlük a rossz szellemeket.

Az olaja és kivonata is gyógyír

Archigenészt, az 1. évszázadban élt szíriai születésű görög orvost, aki Traianus idején Rómában praktizált, a legjobb orvosok között tartották számon. Rendszeresen használta a rozmaringolajat gyulladáscsökkentőként reumatikus bántalmak ellen.

A kínai hagyományos medicina több mint négyezer éve is a rozmaringban lévő illóolajjal erősítette a memóriát, illetve fokozta az agy működését. Paracelsus a 16. században rozmaringkivonattal gyógyította a szemet, a szív és a máj rendellenességeit, és hitte, hogy a fejfájást rövid idő alatt megszünteti a rozmaringból készült tea.