Gyermeknevelés…
A nevelés sokkal nagyobb jelentőségű annál, mint ahogyan sokan gondolkodnak felőle: magában foglalja a csecsemőből gyermekké, a gyermekből ifjúvá és ifjúból felnőtté válás egész folyamatát.
A nevelésnek azonnal meg kell kezdődnie, mikor a gyermek felfogóképessége nyiladozni kezd…
Az apáknak és anyáknak rá kell ébredniük, milyen hatalmas a felelősségük…
Soha ne mondd ezeket a gyereknek, ha nem akarsz lelki sérülést okozni neki!
Egy meggondolatlan megjegyzés, szó mélyebb lelki sérülést okozhat egy gyerekben, könnyedén lerombolhatja az önbizalmát, éket verve az oly fontos szülő-gyerek viszony közé. Bármilyen ideges, dühös is légy, a következő mondatokat ne ejtsd ki, mert később a gyereked ihatja meg a levét.
1. “Hagyd, majd megcsinálom én!”
Ez a mondat leginkább a házi feladat megoldásakor szokott elhangzani, ami azért nem jó, mert a gyereked a későbbiekben kevésbé lesz önálló, mindig arra fog várni, hogy majd te elintézed helyette a dolgokat. Csak akkor fog kétségbeesni, ha te nem leszel már mellette.
2. “Ne sírj!”
A gyerekednek biztonságban kell éreznie magát, ami nem csak a fizikai, de a lelki biztonságra is érvényes, így megtanulhatja, hogy nyugodtan kifejezheti az érzelmeit. Ha azt mondod, hogy ne sírjon, miközben számára az normális reakció, akkor érzelmileg összezavarodhat, elveszti a szülőben a bizalmat.
3. “Te miért nem tudsz olyan lenni, mint ő!”
Emlékszem, amikor iskolás gyerek voltam a szüleim mindig egyik unokatestvér jegyeivel kérkedtek, számos alkalommal a fejemhez vágták, hogy bezzeg ő jól tanul, te miért nem tudsz olyan lenni, mint ő?! Azóta is bennem van a tüske, az önbecsülésem évekig a béka segge alatt volt…
Semmi sem tudja úgy aláásni egy gyerek önbizalmát, ha máshoz hasonlítják. Inkább emeld ki a pozitív tulajdonságait, ami csak neki van.
4. “Hadd el, mert mindjárt hazaér apád/anyád!”
Ez egy nyílt fenyegetés, ami arról szól, hogy már sehogy sem fogja megúszni a gyerkőc a büntetést, ugyanakkor aláásod önmagad tekintélyét, beismerve, hogy csak a másik szülő képes rendet tenni.
5. “Ne nyafogj egy horzsolás miatt!”
Neked lehet, hogy egy apró seb, de neki bizony egy kisebb trauma a térdén éktelenkedő, fájó, vérző horzsolás. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a gyerek megnyugodjon, és megfelelő, úgy fizikai, mint érzelmi támogatásban legyen része.
6. “Megígérem, ha…”
Ne ígérj olyasmit, amit nem tudsz 100 százalékosan betartani, mert ha nem sikerül, akkor a gyerekben megrendül a beléd vetett bizalma.
7. “Nincs mitől félj!”
Ettől a mondattól még nem nyugszik meg a gyermek, és továbbra is félni fog attól a valamitől. Inkább beszéld meg vele, nyugtasd meg, használj racionális érveket, hogy miért nem kell félnie.
8. “… én is utállak!”
Eljön az idő, mikor a gyereked kimondja neked ezt a szörnyű mondatot, de te ne süllyedj le az ő szintjére, inkább mond azt, hogy te viszont szereted őt.
9. “Azért, mert én azt mondtam!”
Ezt akkor mondod, mikor már nincsenek ész érveid. Sajnos ilyenkor a saját tekintélyedet csorbítod, ami nem tesz jót sem neked, sem a gyerekednek.
Minden nevelés alapja: megismerni és megérteni Isten akaratát.
Ha szeretnétek, hogy gyermekeitek a lehető legnagyobb igyekezettel törekedjenek jót cselekedni, akkor úgy oktassátok őket, hogy helyes képet alkossanak a világról és annak jövőjéről, ha arra tanítjátok őket, hogy minden nehézség és veszély közepette Istentől várjanak segítséget, akkor lesz erejük legyőzni az indulatokat, s uralmuk és ellenőrzésük alatt tartani a belülről támadó kísértéseket.
A kereszténnyé váláshoz a kornak semmi köze. Jézus szeretete, a hit, a bizalom, a megnyugvás – mind olyan dolgok, amelyekkel egyezik a gyermeki természet. Ahogy egy gyermek bízni tud az édesanyjában, úgy tud bízni Jézusban is, és úgy tudja szeretni Őt. Krisztus a barátja is lesz, akit szeret és tisztel majd.
A nevelés otthon kezdődik:
A szülőktől, mint tanítóiktól kell megtanulnia a tisztelet, engedelmesség, becsületesség és önfegyelem leckéit. Tanítsátok gyermekeiteket kedvességre, türelemre, és előzékenységre másokkal szemben. Meg kell tanítani kicsinyeiteket Jézus ismeretére.
El kell végezni a munkát, még mielőtt Sátán elszórja magvait szívükben. Jézus hívja a gyermekeket, s nektek kell őket Hozzá vezetni, tanítva a szorgalom, a tisztaság és rend szokására. Azt szeretné az Úr, hogy megtanulják a fegyelmet.
A gyermeknevelés munkájában az anya álljon mindig a helyzet magaslatán. A szülőknek meg kell tanulniuk az Isten iránti feltétlen engedelmesség leckéjét, ami az Ő Igéjéből szól hozzájuk, - így képesek lesznek tiszteletre és engedelmességre tanítani gyermekeiket szavakban és cselekedetekben.
Már csecsemőkorban el kell kezdeni a tanítás és nevelés munkáját, mert ekkor még rendkívül fogékony a gondolkodása. Az ember üdvössége nagyrészt attól a tanítástól függ, amelyet gyermekkorában kap.
Gyermekeid Isten tulajdona, akik „áron vétettek meg”. Legyetek nagyon következetesek abban, hogy krisztusi módon bánjatok velük.
Az első gyermekre különös figyelmet kell fordítani, ő tanítja majd a többieket. A gyermekek azok befolyása szerint fejlődnek, akik körül veszik őket, ha olyanok hatnak rájuk, akik zajosak és féktelenek, akkor ők maguk is elviselhetetlenek lesznek.
Hajlítsátok a fiatal vesszőszálakat, hogy Istenbe kapaszkodjanak. Nem elég azt mondani: csináld ezt, tedd azt, s aztán megfeledkezni arról, hogy mit követeltetek, hogy a gyermekek elvégezték-e a rájuk bízott feladatot, vagy sem.
Nem boldogok azok a gyermekek, akiknek megengedik, hogy azt csináljanak, amit akarnak. A meg nem fékezett szívben nem talál helyet a megnyugvás és az elégedettség.
Nem az számít tehát, hogy mit kap a gyerek, hanem, hogy amit kap, azt hogyan és miért kapja. Az elkényeztetés ugyanis a családi erőviszonyok egyensúlyával függ össze.
Az elkényeztetett gyerek nem azért akaratos, lusta, követelőző és tiszteletlen, nem azért zsarol, alkudozik, vagy válogat szüntelenül, mert sok mindent megadtak, megengedtek neki, hanem mert ezeket az ajándékokat és engedményeket többnyire erőszakkal harcolta ki, nem kiérdemelte.
Ahhoz, hogy jellemünk harmóniában legyen a lényünket kormányzó bölcs törvényekkel, szívünket és elménket fegyelmezni, korlátozni kell. A nyugtalanság és az elégedetlenség - a kényeztetés és az önzés gyümölcsei.
A szeretet himnusza: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.
És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik… Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”(1Kor 13,1—8.13)
Készítsetek utat gyermekeitek számára, hogy örömmel teljesítsék parancsaitokat: irányítsátok a szőlővesszőket, hogy Jézusba kapaszkodjanak… Tanítsátok őket arra, hogy az Úr segítségét kérjék, éberek legyenek meglátni az élet apró dolgaiban rejlő kötelességeket, amelyek elvégzésre várnak, és segítőkészek legyenek otthon.
Ha ti nem nevelitek őket, valaki más fogja ezt megtenni. Sátán csak a lehetőségre vár, hogy elszórja szívükben gyomnövényeinek magvát.
Engedelmességet kell követelni gyermekeitektől. A nyugtalan lélek, természetéből fakadóan rosszra indít, - ha az értelem nincs jobb dolgokkal elfoglalva, azokra figyel, amiket a Sátán sugall. Mondjátok meg gyermekeiteknek: Isten azt szeretné, hogy jól neveltek és műveltek legyenek és az Ő munkatársaivá váljanak, - ha elvégzitek a munka rátok eső részét, bízhattok az Úrban, hogy Ő is elvégzi a magáét.
Engedjétek kicsinyeiteket a szabad ég alatt játszadozni: hadd hallhassák a madarak énekét és ismerjék meg Isten szeretetét az Ő csodálatos munkáinak megnyilatkozásából. Számukra egészség és boldogság rejlik a természet tanulmányozásában, - s ezek a benyomások nem halványodnak el elméjükben, mert elfoglaltságuk tárgyai állandóan a szemük előtt vannak.
A túl sok beszéd egyenesen a lelki tanítás meggyűlöléséhez vezet, ugyan úgy, mint ahogyan a túl sok evés a gyomrot megterhelve az ételtől való megundorodáshoz.
Az ember értelme könnyen telítődik a sok szónoklattal.
Mekkora hibát követnek el a gyermekek és a fiatalok nevelésében a kivételezéssel, kényeztetéssel és dédelgetéssel – így önzővé és haszontalanná válnak hiányozni fog belőlük az élet apró feladataihoz szükséges tetterő, és jellemük nem szilárdul meg az egyszerű mindennapi kötelességek teljesítése által…
Senki nem lehet alkalmas nagy horderejű munka elvégzésére anélkül, hogy ne lenne hűséges az apró kötelességek teljesítésében.
A tehetséges gyermekek nagyobb óvatosságot igényelnek. Gyermekeink elméjébe kell vésnünk, hogy nem jöhetnek –mehetnek, öltözködhetnek és cselekedhetnek a saját tetszésük szerint…
Amennyire csak lehetséges, önállóságra kell nevelni minden gyermeket. Meg kell érteni az „utat, amin a gyermeknek járnia kell”. Ez többet foglal magában, mint csupán könyvek tudományát, vagy iskolai oktatást.
Tartalmazza a mértékletesség gyakorlását, a testvéri szeretetet, kedvességet, az istenfélelmet, a kötelességeink teljesítését magunk, felebarátunk és Isten iránt.
A gyermeknek meg kell tanulnia uralkodni magán. Az akaratot alá kell rendelni annak, amit az ész és a lelkiismeret diktál.
A Biblia legyen a gyermekek első tankönyve, s a szülők ebből a könyvből adjanak nekik bölcs, megfelelő oktatást. Isten szava az élet törvénye.
A gyermekek megtanulhatják belőle, hogy Isten az Ő Atyjuk s Igéjének csodálatos tanításából megismerhetik az Ő jellemét.
Tanítsátok meg nekik, hogy Jézus helyeslő mosolya sokkal nagyobb érték, mint akár a föld leggazdagabb, legrangosabb vagy legtanultabb embereinek elismerése, dicsérete, vagy hízelgése. Vezessétek őket Jézus Krisztushoz nap - nap után szeretettel, gyengéden és komolyan, s ne hagyjátok, hogy bármi is elterelje figyelmeteket e fontos munkáról.
A gyakorlati életbe áthelyezett bibliai tanításoknak erkölcsi és vallásos jellemformáló hatásuk van.
Timóteus megtanulta és gyakorolta ezeket a tanításokat. A nagy apostol gyakran helyesbítette őt, kérdéseket tett fel neki az írásokból, s a szent történelemmel kapcsolatban. Rámutatott, hogy milyen fontos a gonoszság minden útjának elkerülése, s biztosította őt arról, hogy az áldás minden igaz és hűséges embert meglátogat, és nemes férfiassággal ajándékoz meg. Az Úr mindenki hűséges erőfeszítését megáldja, aki úgy tanítja gyermekeit, ahogyan Ő elrendelte.
A gyermekeket arra kell oktatni, hogy ők Isten tulajdonai, akik az Ő drága vérén vétettek meg, s nem élhetik a szórakozás és hiábavalóság életét saját ötleteiket, akaratukat követve, ugyanakkor Isten gyermekei közé számláltatva.
A szülők tanítsák gyermekeiket Isten szeretetére úgy, hogy ez kellemes, kedves alkalom legyen a családi körben.
Csak Isten jelenlétének tudata űzheti el a félelmet, amely a félénk gyermek számára az életet teherré teheti, ezért segítsünk, hogy rögződjék emlékezetében az ígéret: „Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül és kiszabadítja őket” (Zsolt. 34:8)
Olvassátok el nekik a csodálatos történeteket, ahol Elizeus és a fegyveres ellenség között a mennyei angyalok hatalmas serege táborozott.
Legyetek hitben erősek és tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy mindnyájan Istentől függünk. Olvassátok el nekik a négy héber ifjú történetét, és tudatosítsátok bennük, milyen jó befolyást árasztott Dániel korában a pontos szigorú ragaszkodás az elvekhez.
A bibliai tanítások az egész életre szólnak.
A szülők tanítsák gyermekeiket a bibliai példákból úgy, hogy azok leegyszerűsítve könnyen érthetőek legyenek.
Tanítsátok meg gyermekeiteket arra, hogy Isten parancsolatainak életük szabályaivá kell válniuk. Megtörténhet, hogy a körülmények elválasztják őket szüleiktől, és otthonuktól, de a gyermek-és ifjúkorban kapott oktató példák áldásukra lesznek egész életükön keresztül.
A Biblia után a fő tankönyvünk a természet legyen, mivel szemlélteti a Biblia példáit.
Amikor a természet világát megfigyeljük, a Szentlélek vezetése által még jobban megértjük Isten Igéje tanításait. A láthatatlan dolgokat itt a láthatók szemléltetik,az Isten által teremtett világ az Ő bölcsességét, örökkévalóságát, igazságosságát végtelen kegyelmét nyilatkoztatja ki, s teszi még jobban érthetővé.
A gyermekeket buzdítsuk arra, hogy keressék meg a természetben azokat a tárgyakat, amelyek a Biblia tanításait szemléltetik, és keressék meg a Bibliában a természetből vett hasonlatokat! Így meglátják Krisztust a fában, a szőlőtőben, a liliomban, a rózsában, a napban, a csillagokban.
Megtanulják meghallani az Ő hangját a madarak énekében, a fák suhogásában, a mennydörgésben és a tenger zúgásában. A természet minden jelensége megismétli számunkra Isten drága tanításait.
A föld soha nem lesz többé elhagyott, puszta hely azok számára, akik így ismerkednek meg Krisztussal, hanem mennyei Atyjuk háza lesz, mely tele van az Ő jelenlétével, aki egykor az emberek között időzött.
A vadrózsa és a tüske, a bogáncs és a konkoly jelképezi a természetben a rosszat és a rombolást. A madarak éneke, a rügyfakadás, az eső és a napfény, a nyári zápor és a reggeli harmat, a természet ezernyi megnyilvánulása, az erdő fái és tövükben a nyíló ibolyák a mindent helyreállító szeretetet jelképezik.
Az anya fordítson időt arra, hogy ápolja magában és gyermekeiben a természet csodálatos dolgai iránt érzett szeretetet! Mutasson rá, hogy a földünket ékesítő ezernyi csoda a dicsőséges mennyből árad ránk, s beszéljen a gyermekeiknek arról, Aki mindezt alkotta. így irányíthatja gondolataikat Teremtőjükre, és ébreszthet szívükben tiszteletet és szeretetet az áldások adományozója iránt.
A természet színterei – az erdők, mezők és hegyek – legyenek a kisgyermekek tantermei, s azok kincsestára legyen tankönyvük, mert az így elméjükbe vésett tanításokat nem fogják soha elfelejteni…
A szülők sokat tehetnek gyermekeik Istennel való kapcsolatáért, ha arra buzdítják őket, hogy szeressék a természetet, s ha megtanítják őket arra, hogy mindenben, amit csak kapnak, észrevegyék az adományozó gondviseletét.
A kisgyermekek legyenek szoros közelségben a természettel. Ahelyett, hogy a divat kedvéért kényelmetlen ruhákkal béklyóznátok meg őket, hagyjátok, hogy a friss levegőn és a napfényben szabadon játszadozhassanak, mint a kis bárányok!
Mutassátok meg nekik a bokrokat, virágokat, a füvet és a magas fákat, hadd barátkozzanak meg gyönyörű, változatos és pompás formáikkal! Tanítsátok őket arra, hogy vegyék észre az isteni bölcsességet és szeretetet az Ő teremtett dolgaiban,- és ahogy szívük megtelik örömmel és hálás szeretettel, csatlakozni fognak a madarak dicsőítő énekéhez!
Akiket eddig kitalált történetek olvasása szórakoztatott és rontott meg, ezután a természet nyitott könyvéből, Isten körülöttük lévő alkotásaiból az Igazságra találhatnak. Mindenki vizsgálódása tárgyára bukkanhat az erdő fáinak egyszerű leveleiben, a talajt zöld bársonyszőnyegként borító, hullámzó fűben, a virágokban, az erő méltóságteljes fáiban, a magasra nyúló hegyekben, a gránitsziklákban, a nyugtalan óceánban, a drágakövekként ragyogó csillagokban, amelyek, hogy megszépítsék az éjszakát, fénnyel hintik tele az égboltot, a napfény kimeríthetetlen gazdagságában, a hold ünnepélyes tündöklésében.
Ha a könnyelmű és szóraondolatokkozást kereső ember hagyja gondolatait a valóságos és igaz dolgokon időzni, akkor a szíve önkéntelenül is tisztelettel s a természet Istenének csodálatával telik meg.
Isten jellemének tanulmányozása, teremtett munkáinak szemlélése a gondolatok olyan mezejét nyissa meg, mely elvonja az elmét az alantas, elgyengítő és izgató szórakozásoktól. Isten alkotásainak és útjainak megismerését csak elkezdhetjük, ezen a földön s majd az örökkévalóságon át folytatódik a tanulás. A Teremtő jellemét olvashatjuk ki a mennyei magasságból és alant a földön, s közben hálával telik meg szívünk.
folytatása következik a Gyermeknevelés 2 menüben feldolgozás alatt...
